lap tetejére

 

 <><><><><><><><><><><><><>

 

Boldog névnapot! 

 

 

 <><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

 Oldalam bannere

 

<><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

Barátaim oldalai

 

 

<><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

 

<><><><><><><><><><><><><>


 

 

 

       

 

 

 

 

  

 

 

  

  

 

 

 

 

 

   

   

 

      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                              

 

   

 

 

 

  

 

    

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 

                                                 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

  

Ácsok vagyunk-mondókák

Ácsok vagyunk-mondókák
Ácsok vagyunk...
 
Ácsok vagyunk, fát faragunk,
Fenyőfából kifaragunk,
Be is aranyozzuk.
 
 
Óra, óra, kicsi óra...
Óra, óra, kicsi óra, (két mutató ujjunkkal lassan egy kerek órát formázunk fentről lefelé)
Indulunk az iskolába. (két kezünkkel mutatjuk, hogy sietünk)
Tik-tak, tiki-takk, (összetesszük a két tenyerünket és azzal ketyegünk ritmusra)
tiki-tiki-takk.
 
 
Árok szélén búzaszál nőtt...
 
Árok szélén búzaszál nőtt,
Szomszédunkban kicsi lány nőtt.
Árok szélén pipitér nőtt,
Házunk táján kislegény nőtt.
 
A leánynak mi a neve?
Fóris Rózi az a neve.
A legénynek mi a neve?
Bándi Bandi az a neve.
 
 
 
Kele-kele fűzfa...
Kele-kele fűzfa,
Bodogai nyárfa,
Ki rí? Gyerek rí!
Adjunk neki botocskát,
Hadd csináljon sípocskát!
 
 
 
Tócsás mondóka
 
Dagi tócsa, pocsolya,
de nagy a kend pocakja!
Nő a tócsa, dagad, hízik,
a cipőm már alig látszik!
Minden csupa víz és sár,
ez az ősz, és nem a nyár!

 

 

 

 Gazdag Erzsi :Január

 
Január, január
mindig hócsizmában jár:
jégbajusza, jégkabátja,
zúzmara a jóbarátja.
 
Január, január 
palotája nyitva áll.
Jégtükörű padlóján
korcsolyázik fiú, lány.
 
Áll a tánc, áll a bál.
Kicsi szánkó csengve száll.
Meg nem áll tán tavaszig,
mindaddig, míg havazik.  

  

  

Szilágy Domokos :Tavaszi mondókák

 

Hosszú éjjel, téli éjjel
medve alszik medvénével,
ám ha kívül tavasz locsog,
elősirülnek a bocsok;
szembogaruk közepén
vígan bokázik a fény,
a nap rájuk kancsalít,
villogatja mancsaik,
s délután már oly merészek:
meglopják a darázsfészket.
 
 
  

 

            

 

                  M O N D Ó K A      

Egy - megérett a meggy, 
kettő - csipkebokor vessző, 
három - te vagy az én párom, 
négy - megcsípett a légy, 
öt- érik a tök, 
hat- hasad a pad, 
hét- zsemlét süt a pék, 
nyolc - üres a polc, 
kilenc - kis Ferenc, 
tíz - tiszta víz. 
Ha nem tiszta, 
vidd vissza, 
a kis cica megissza.

 

 

Egy, Kettő..

Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
- Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!

                                                                                                  

                          Egy, kettõ, három, négy,
                          te kis cipõ, hová mégy?
                          Kip-kop, kopogok,
                          találd ki, hogy ki vagyok!


                                                              Harangvirág
 
 
                                                Kis harangvirág csilingel,

szelíd hangját szél hordozza,

tavaszt hirdet a világnak,

giling-galang harangozza.

S ha a szívek nyitva állnak,

belopódzik ez a dallam,

és e halk és csendes dalban

reménység és nagy öröm van.
 
 
 
 
                                                     
Gazdag Erzsi: Mesebolt
  
Volt egyszer egy mesebolt, 
abban minden mese volt:
fiókjában törpék ültek, 
vízilányok hegedültek. 

Öreg anyók szőttek-fontak, 
apró manók táncot roptak. 
Lidérc ugrált az udvarban, 
kaszás pók varrt az ablakban. 

A lámpában ecet égett, 
az egylábú kettőt lépett, 
cégére egy tündér volt:
ilyen volt a mesebolt. 
    
 
 
 

 Kovács Zsóka: Manómese

   Illa-berek,

Nádak, erek,
Volt egyszer egy rosszcsont manógyerek.

Rakoncátlan,
Rendetlen,
Manók közt az egyetlen engedetlen.

Nem használt
Szidás, se vessző,
Csavargott a kis tekergő.

Míg egy napon
Manópapa elunta,
S manókáját óvodába íratta.

Hej, de csuda
Szép tanoda,
Vidám csoda az óvoda!

Amióta óvodás lett,
Nem rendetlen,
Rakoncátlan,
Megjavult az óvodában.

 
 
   
 
 
 
 
 
     Horgas Béla: Meseváros
    
Ez a város meseváros,
Senkiföldjével határos:
Tornyos, tükrös, két-filléres,
Meszelőtől nagyon fényes,
Nagyon kerek, nagyon kockás,
Cifra csipkés és czikornyás,
Sárga-szirmos, veres-lángos,
Eladó a meseváros,
Utca, udvar, szoba, tető,
Hitelbe is megvehető,
Ajtó, ablak, pince, padlás,
Réztorony és a sarokház,
Szökőkút és ócska-piac -
Uccu neki, vesd el magad!
 
   
 
 
 
 
          
 Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó
 
 
 
Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.

                          

 

  


Tóthárpád Ferenc: A hóember
  
 
Bár neve: ember,
hóból a lába,
hóból a törzse,
hó a ruhája.
Tán nem is ember!
Vagy talán mégis?
Meg sose moccan,
tudja a szél is.
Két szeme: két gomb,
Répa az orra.
Szén-mosolyáért
Pisti csúfolja.
Karjai ágak,
„ég fele néznek”!
Hessegetik a
széncinegéket.
 
                                                           
 
 
 
 
Tóthárpád Ferenc: Fogócska a hóban

     

 

Ébred a határ,
puha künn a hó.
Kedvem ragyogó,
te vagy a fogó.
Messze szaladunk,
csuda szép a rét!
Jönnek mivelünk
kicsi cinegék.
Huss! Cinege, huss!
Fuss a havon, fuss!

 

       

  

Weöres Sándor: Száncsengő
Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling -
tél öblén halkan ring.

Feldobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling -
 
 
 
 
 
 
                                                                  
 Gazdag Erzsi: Tél a falun
 
 
 
Hófehér most a határ.
Kinn a réten kánya jár.
Nincs az úton semmi nyom,
csak amit a kánya von:
finom krikszkraksz a havon

Hósuba van mindenen,
mint a fázó emberen.
Mint a csőszön zord időn,
kicsi házon, háztetőn,
suba van a temetőn.

Subás házban emberek.
Padkán cica szendereg.
A sarokban kapanyél.
Nagyanyóka most mesél:
"Jaj, gyerekek, itt a tél!

Itt a tél, s lám itt a a hó;
habfehér, mint a cipó.
S nézzetek csak ide, hej,
olyan habos, mint a tej,
mit az Örzse néni fej."

A kemence sustorog.
Hallgassuk meg, mit morog!
"Én mindenkit szeretek;
adok egy kis meleget,
jertek körém, gyerekek!"

Most a falu kiscsibe,
pihés hó rajt a pihe.
Tél az anyja, takarja;
szárnya alatt altatja.
- Hadd ébredjen tavaszra!

 

Hárs Ernő: A tél betűi
 
 
 
A havas táj óriási irka, 
varjakkal és fákkal teleírva. 
  
A betűk a fák fekete rajza, 
s a varjak, mint pontok, ülnek rajta. 
  
Minden napnak más a kézvonása, 
a betűket szélvihar cibálja. 
  
Felrepülnek a pontok időnként, 
hol széjjelebb sodródnak, hol összébb. 
  
Majd a végén károgva leszállnak, 
új értelmet adva az írásnak. 
  
Sorait a tél eképpen rója, 
s fütyül rá, hogy van-e olvasója.

 
 
    
 
 Móricz Zsigmond: A török és a tehenek   —   vers
 
 
Volt egy török, Mehemed, 

sose látott tehenet. 

Nem is tudta Mehemed 

milyenek a tehenek. 


 Egyszer aztán Mehemed 

lát egy csomó tehenet. 

Csudálkozik Mehemed, 

"Ilyenek a tehenek?" 


 Én vagyok a Mehemed, 

Mi vagyunk a tehenek. 

Számlálgatja Mehemed, 

Hány félék a tehenek. 


Meg is számol Mehemed 

három féle tehenet: 

fehéret, feketét, tarkát, 

Meg ne fogd a tehén farkát! 


Nem tudta ezt Mehemed, 

S felrúgták a tehenek!
 
 
 
 Gazdag Erzsi: Tarka cica, fehér cica
 
 
 
                                                               
Tarka cica,
Fehér cica haj!
Meglátta, hogy
kemencén a vaj.
Tarka cica,
Fehér cica
Egyet ugrott, haj!
A nyelve hegyén
elolvadt a vaj.
A gazdasszony
haragjában
seprűt fogott, hej!
S kopogott a fehér cica,
tarka cicafej.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gazdag Erzsi: Cinege etetés
 
 

Hej, télidő, hej, zord idő
Elkéne most a hócipő!
Ha volna hozzá ködmön is,
S ha már kívánok, sapka is!

- sóhajt a kis madár,
Míg ablakpárkányomra száll.
Kopogtat: Kopp-kopp, hallod-e?
Ablakodat kinyitod-e?

Adsz-e ebédre jó magot?
Már három napja koplalok.
Fáztál-e télen éhesen?
Én ázom-fázom s éhezem.

Már nyitom, nyitom, cinege,
Gyere, meleg van idebe!
Itt van szalonna, friss köles,
Csak válogass, csak csipegess!

Odább hussan a kis bolond,
És csupa félés, csupa gond.
Kiszórom a magot neki.
Rám pislog, aztán fölszedi.
 
 
 
 
 
 
 
 

 Gazdag Erzsi: A kis kakas rézgarasa

Elgurult egy rézgaras.
Fölkapta egy kis kakas.
Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.
De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.
Összeszidta a kakast:
"Búzát adjál, ne garast!"
Kis kakas a piacon
búzát vett a garason.
Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.
 
 
 
 
 
 
 
 
  Gazdag Erzsébet: A bohóc köszöntője
 
 
Jancsi bohóc
a nevem
Cintányér a
tenyerem.
Orrom krumpli,
szemem szén,
Szeretném ha
szeretnél!
 
Velem nevetsz,
ha szeretsz,
Ha nem szeretsz
elmehetsz!
 
Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.
 
Kezdődik
a nevetés,
Tíz forint a
fizetés.
 
Ha nincs pénzed,
ne nevess.
Azt nézd innen
elmehess!
 
 
 
 
 
 
Dirmeg-dörmög a medve...
 
Dirmeg-dörmög a medve,
Nincsen neki jókedve.
Alhatnék, mert hideg van,
Jó lesz benn a barlangban.
 
 
 
 
ELEK ISTVÁN:
Bodri és a falevél
 
 



Utcahosszat fúj a szél,

Csörög, pörög a falevél.

Bodri kutya elered,

Kergeti a levelet.



Kicsi mancsa tapogat,

Pofozgatja az utat.

De a levél, a cudar,

Tovaröppen, elinal.



Bodri dühös szerfelett

Ugatja a levelet.

Aztán gondol egy nagyot,

Hátat fordít, s elkocog.
 
 
 
 
 
 
Donászy Magda: Óvodás vagyok
 
 
Nem arra van a bölcsőde,
Fordulj vissza!
Nem megyek én bölcsődébe
-feleli Marika-
megnőttem már Bodri kutya
óvodába járok,
nem valók már bölcsődébe
három éves lányok.
 
 
            
 
           
 
 
 
 
 
Kálmánczy Zsófi: Szánkózó
 
 
Hegynek fel és völgybe le
fut a szánkó.
Vígan húzza maga után
sok kis lurkó.

Pirospozsgás arcocskájuk,
cinkét fogott pisze orruk.
Messze száll a kacagásuk,
viszi a szél vidámságuk. 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kulcsár Miklós: Falusi történet
 
 
 

Tavaly nyáron falun voltam
A nagyinál üdülni.
Azt mondta egy bácsi nekem,
Hogy megtanít fütyülni.

Megmutatta, miképpen kell
Tartani a számat,
Azt is mondta, egyek répát,
Ne is egyet, százat.

Mert a fütyüléshez bizony
Kell a sárgarépa,
Ha nem hiszem, nézzem meg őt
Ő az élő példa.

Tudom, hogy a sárgarépa
Jó és egészséges,
De hogy ettől én fütyülnék?
Hát ez nevetséges!

Ha az ember ilyesmit hall
Mosolyogva mulat,
Mert én sose hallottam még
Fütyülni egy nyulat!
 
 
 
 
 

Tornóczi Köles Ildikó: Törpe mese
 
 Erdő szélén jártam,

képzeld csak, mit láttam!



Lombos, odvas fa tövén,
három gomba tetején
három apró ember ült:
három törpe hegedült.

Észrevettek, megijedtek,
gomba alatt elrejtőztek,
s ott maradt a három törpe
három kicsi hegedűje. 

 

 

 

Móra Ferenc: Sétálni megy Panka
 
Sétálni megy 
Panka a búzamezőbe,
Pillangós papucsba, 
hófehér kötőbe.

Dalolgatva ballag, 
egyes-egymagába,
Virágtestvérkéi, 
vigyázzatok rája!

Simulj puha pázsit
lába alá lágyan,
Fütyülj neki szépet, 
te rigó a nádban!

Légy a legyezője, 
te lapu levele!
Fecskefarkú pille, 
röpülj versenyt vele!

Búzavirág-szeme 
mosolyog reátok:
Nevessetek vissza 
rá, búzavirágok!

Kakukkfű, az útját 
jó szagoddal hintsd be,
Bújj a lába elül, 
szúrós király dinnye!

Ha a dűlőúton 
szegényke kifáradt,
Szagos fodormenta, 
te vess neki ágyat!

Födjétek be, zsályák, 
dús leveletekkel,
Szelíd széki füvek, 
csillagfejetekkel!

S őre a mezőnek, 
szép jegenyenyárfa,
Te vigyázz reája, 
csöndes legyen álma!
 
 
 

 

 

 


0.031 mp