lap tetejére

 

 <><><><><><><><><><><><><>

 

Boldog névnapot! 

 

 

 <><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

 Oldalam bannere

 

<><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

Barátaim oldalai

 

 

<><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

 

<><><><><><><><><><><><><>


 

 

 

       

 

 

 

 

  

 

 

  

  

 

 

 

 

 

   

   

 

      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                              

 

   

 

 

 

  

 

    

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 

                                                 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

  

Devecsery László: Ki segít a nyuszinak?

Devecsery László: Ki segít a nyuszinak?

– Közeleg a húsvét, s én éppen most törtem el a kezemet! – sóhajtott a nyuszi – Hogyan fogok én így hímes tojásokat festeni…
Ebben a pillanatban kopogtattak.
–Tessék belépni!
Egy kisfiú és egy kislány volt a látogató. Julcsi és Máté: mindketten óvodások, s már napokkal ezelőtt elhatározták, hogy meglátogatják a húsvéti nyuszit.
Kedvesen köszöntötték egymást. Nagy volt az öröm. A gyerekek csodálkozva nézték a nagy-nagy kötést a nyuszkó kezén.
– Hogy’ tudsz bekötött kézzel hímes tojást készíteni?
– Törött kézzel hogyan tudnék… Kesergek is eleget miatta…
– Ne keseregj, majd mi segítünk!
Nyuszi könyvtárából előkereste a Húsvéti hímes című könyvet. Sok-sok mintát találtak benne. Hamarosan munkához is láttak. Nyuszi irányításával készültek a szebbnél szebb hímes tojások.
– Örülnek majd a gyerekek! – lelkendeztek mindannyian.
Ettől a naptól kezdve Julcsi és Máté minden délután meglátogatta a nyuszit. Mire elérkezett a húsvét, a tojások is elkészültek, s nyuszi kezéről is lekerült a kötés.
– Köszönöm a segítséget! Most már magam is boldogulok…
Vidám kedvvel köszöntek el egymástól. Jó érzéssel, könnyű szívvel várták húsvét vasárnapját. Kiszaladtak az udvarra. A fák és a bokrok alatt mindenütt hímes tojások… Az egyik fa tövében két óriási csokoládé nyuszi üldögélt. Mellettük két hatalmas csokitojás. Julcsi és Máté titokzatosan egymásra mosolygott. Az udvar kerítése mögül mintha nyuszi-nevetést lehetett volna hallani.

Gárdonyi Géza: A kis csacsi meg a nagy nyuszi

Kelj fel kis csacsi fiam – szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban. – Kiviszlek ma a mezőre.
Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi a fülét vidáman megbillentve.
- Mi az a mező, anyukám?
- A mező – feleli a nagy csacsi – nem egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a másikig sohase tudod végigenni.
Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezőre. Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi:
- Jaj, de megijedtem.
- Mitől?
- Furcsát láttam.
- Mit láttál?
- Icike-picike kis csacsikat.
- Mekkorákat?
- Mint a fülem.
- Nem lehet az.
- De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed.
Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen mosakodtak.
- Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? – kiáltott a kis nyúl.
- Nem nyulak ezek, te kis csacsi – szólt az öreg nyúl.
Az öreg szamár pedig azt mondta erre a fiának:
- Nem csacsik ezek, te kis nyúl.
És mind a ketten barátságosan néztek egymásra.
Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi hazament a nagy csacsival és a kis nyuszi a nagy nyuszival.

Mese a kis nyusziról és a rókáról

Hogyan lett a kis nyusziból gyönyörű pillangó?

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy kerek erdő. Ebben az erdőben lakott sok-sok mindenki, békességben, fűből, fából, nádból, szeretetből épített házakban. Mindegyik ház között a legnagyobb az erdő közepén állt. Itt dolgozott sok szorgalmas kis lakó, cica, kutya, nyuszi, róka és még mindenféle erdőlakók. Ki ezt csinált, ki azt, mindegyiknek megvolt a maga dolga, mint annak a kis szürke nyuszinak is, aki az erdő pénzügyeit intézte. Leveleket írt, nyomtatványokat töltött ki, táviratokat küldött, telefonált és még sok minden mást is csinált.

Dolgozott a Kis Nyuszi egész nap, s még este és éjjel is, mintha soha sem akart volna elfogyni az a sok papír. Ez így ment napról napra, évről évre. Felfigyeltek erre mások is, de különösen a Róka, aki régóta ismerte a Kis Nyuszit. Gyakran találkoztak, sokat beszélgettek mindenféléről. Nem lesz ez így jó, gondolta a Róka, a Kis Nyuszi csak dolgozik, egyre sápadtabb, nincs semmire ideje, s mire eljön a hétvége, már alig lát, olyan fáradt. Nagyon sajnálta, szeretett volna segíteni rajta. Mindenféléket javasolt, többféleképpen próbálkozott, eredménytelenül. De nem adta fel.

Egyik nap délután odament a Kis Nyuszihoz, aki akkor is hegynyi papír közt keresgélt, és így szólt hozzá:

- Figyelj csak, Kis Nyuszi, van egy ötletem!

A nyuszi mosolyogva fordult a Róka felé, mert tudta, hogy most valami jó következik, mint mindig, amikor a Rókával beszélgetett.

- Igen? - s nagy szemekkel várta a választ.

- Rendezzünk futóversenyt! Van egy pár tábla csokoládém. Eredetiek, Tündérországból! Aki győz, azé lesznek a csokik.

- Ó, csokoládé..., Tündérországból... - a Kis Nyuszi elnézett valahova messze, mintha angyalszárnyai nőttek volna a csokiknak, s egyenesen feléje repültek volna.

- Menjünk! - mondta, s már ugrott is fel, otthagyva papírokat, nyomtatványokat, telefont, íróasztalt.

Kimentek a nagy ház elé, az erdőbe. A nyuszi megkérdezte:

- Merre fussunk, Róka?

- Majd meglátod, csak maradjunk mindig a nagy ösvényen.

- Jó - felelte a nyuszi.

Egymás mellé álltak, s az első madárfüttyre elkezdődött a verseny. A Kis Nyuszi a Rókát figyelte, merre megy, nem tér-e le valahol az ösvényről. A Róka pedig maradt a megkezdett úton, mert az a nyuszi háza előtt vezetett el.

Nem kellett sokáig futniuk, a Kis Nyuszi nem lakott messze. Amikor feltűnt a fűből-fából épített nyuszilak, a Róka kissé hátramaradt, hogy a nyuszi legyen a győztes.

Így is lett. Egyszercsak ott álltak a kapuban, s a Kis Nyuszi hirtelen nem értette, hogyan is került haza. De nem is gondolkodott rajta, hanem vidáman felkiáltott:

- Én győztem, Róka, enyémek a csokik!... Németországból! - tette hozzá álmodozva.

A Róka kissé távolabb állt, s nagy-nagy szeretettel nézte a nyuszi örömét.

- Természetesen, Kis Nyuszi, de talán menjünk beljebb.

A Nyuszimama és a Kis Nyuszi húga nagyon meglepődtek, amikor ilyen korán látták belépni őket.

- Mi történt, Kis Nyuszi? - kérdezte a Nyuszimama.

- Futóversenyt rendeztünk a Rókával és én győztem, enyémek a csokoládék, amiket a Róka hozott Németországból! - újságolta lelkesen a Kis Nyuszi, és szinte repkedett a boldogságtól.

- Hát akkor foglaljatok helyet, gyermekeim - mondta a Nyuszimama.

Mindnyájan letelepedtek a nagy asztal köré, a Róka elővette a csokoládékat és odaadta a Kis Nyuszinak. Ő csak nézte, magához szorította őket, mintha soha nem akarná kiengedni a kezéből.

- Talán kóstoljuk meg... - mondta a Nyuszimama.

- Igen, kóstoljuk meg! - a Kis Nyuszi kibontotta az egyiket és senkivel sem törődve, elkezdte enni. Nyuszimama hálásan nézett a Rókára, mert megértette, hogy miért is rendezte ezt a futóversenyt.

A nyuszicsalád élénk beszélgetésbe kezdett, mint régen, és észre sem vették, amikor a Róka magára hagyta őket.

Ettől kezdve a Kis Nyuszi élete megváltozott, nem maradt ott késő éjszakáig dolgozni, a sápadtság lassan eltünedezett az arcáról, nagyon sokat nevetett, s amikor ment valahova, papírokat lobogtatva, szinte nem is lépett, hanem repkedett, mint a pillangók az erdőszéli réten.

Hamarosan új nevet adtak neki az erdő lakói: Kis Nyuszi helyett Gyönyörű Pillangónak hívták.

Osvát Erzsébet: A hét ügyes tapsifüles

Gyalogösvény,
Patakpart.
A hét nyuszi
Hova tart?
Versenyre kel
Mind a hét.
Bajnoki cím
Lesz a tét.
Megkapja
A legjobb futó,
Legfürgébben
Futni tudó.

Figyelik fák,
Füvek őket,
Tengelicék,
Barna őzek.
Bámulja
Hét vörösbegy,
Hangyák közül
Nem is egy!
Lesik, melyik
Lesz a bajnok.
Melyik kapja
A sok tapsot?

Futóverseny
A javából!
A cél sincs már
Messze, távol.
Ekkor bukkan
Fel egy ember,
Mint a sas,
Oly éles szemmel,
Vállán puska,
Zsákmányra les.
No, hét nyuszi,
Hű, most mi lesz?

Felneszelnek
Ám a nyulak.
Hol lelhetnek
Egérutat?
És egy röpke
Pillanat -
Hét nyúl
Hétfelé szalad.

Így maradt a
Vadász hoppon -
És egyszerre
Száz fán, bokron
Felzengett a
Madárének,
Madárének,
Örömének.

Megszólalt a
Róka, farkas,
Mackó, mókus,
Őz, a szarvas:
- Lám, lám a hét
Tapsifüles
Milyen fürge,
Milyen ügyes!
Megérdemli
Mind a tapsot.
Éljen a hét
Futóbajnok!

Tapsifüles nyulacska


Apáti Kovács Béla
Az erdő szélén, ahol a virágos rét kezdődött, lakott a nyúlcsalád. Egésznap finom répát rágcsáltak, és boldogan éltek.

 

A nyúlcsaládnak volt egy fiacskájuk Tapsifüles. Nagyon rossz kis nyulacska volt. Mindig elkóborolt, nem fogadott szót anyukájának. Pedig állandóan figyelmeztették, milyen veszélyes az erdő. A sűrű fák között leskelődik a félelmetes farkas, aki elcsatangolt nyulacskákra vadászik.

Hiába volt a figyelmeztetés Tapsifüles nyulacska nem hallgatott a felnőttek intő szavára.

Egyik délután, amikor édesanyja a kiskertben kapálta a sárgarépát, elszökött és egyenesen az erdőbe ment. Szarka Petitől azt hallotta, hogy az erdő közepén van egy ház, amit finom répából építettek. Amelyik nyúl megtalálja, az annyit ehet belőle, amennyit csak bír. Minden nyúlnak álma, hogy egyszer igazából jóllakhasson sárgarépából.

Ezt a répaházat szerette volna megtalálni Tapsifüles barátunk.

Még sohasem járt az erdőben. Nem tudta milyen messze van az erdő közepe.

Eleinte élvezte az erdei kirándulást. Minden olyan szép, titokzatos volt. Fákon madarak csicseregtek, és a bokrok között ismeretlen állatok néztek rá meglepetten, mert még nem láttak nyulacskát a sűrű erdőben.

Amint haladt egyre beljebb a fák között, úgy lett egyre félelmetesebb a környék. A fák nagy levelei miatt alig jutott be napsugár, és a távolban ijesztő hangok voltak hallhatóak, amelyeket még sohasem hallott.

Legszívesebben már visszafordult volna, ha tudná, hogy kell hazajutni. A fák között cikk-cakkban ment, és ezért elfelejtette melyik irányban, van az otthona. A fák, bokrok annyira egyformák voltak, hogy nem tudta megjegyezni az utat. Csak tétován állt a fák és a sűrű bokrok között.

Lassan beesteledett, és tanácstalan volt. Egy kis habozás után elindult az orra után, amikor váratlanul megpillantott egy rozoga házat az erdei tisztáson.

Megmenekült. Gondolta vidáman. A házban biztosan lesz valaki, aki majd útbaigazítja.

Megkönnyebbülten elindult a ház felé. Nem gondolt semmi rosszra. Azt remélte, ezek után csak jó következhet.

De sajnos tévedett, mert a rozoga házban maga a félelmetes farkas lakott. Illően bekopogott, és egy rekedt, mély hang szólt ki:

- Gyere be nyulacska!

Nagyon megörült az invitálásnak. Nem sejtette, hogy hamarosan csapdába esik. A farkas csak arra várt, hogy bemenjen.

- Már nagyon vártalak – folytatta a farkas nyájasan – Örülök, hogy eljöttél. Gyere közelebb, mert szeretnélek jól megnézni.

A Tapsifüles nyulacska még akkor sem sejtett semmit, mert a házban sötét volt. Azt gondolta, hogy a szobában egy magányos öregember üldögél.

Bátran elindult a hang irányába. Már egészen közel ért a farkashoz, amikor az hirtelen megmarkolta.

- Végre megfogtalak – mondta elégedetten – Régóta vágyom, hogy finom, fiatal nyúlhúst egyek ebédre. Most bezárlak a kamrába, és holnap megeszlek.

Szegény Tapsifüles nyulacska hiába kapálózott, rimánkodott, a farkas ki nem engedte a kezei közül. A nyulacskát bezárta a kamrába, ahonnan egykönnyen nem lehetett kijönni, mert csak ajtaja volt, amit a farkas őrzött. Itt kellett kuksolnia egész éjjel. Volt ideje gondolkodni, hogy milyen nagy ostobaságot követett el, nem hallgatott szülei intő szavára, és elcsavargott az erdőbe. Nagyon megbánta a tettét, de már nem lehetett meg nem történtté tenni a dolgokat.

Amint ott sírdogált a kamrában, egyszer csak váratlanul valaki megszólította vékonyka hangon:

- Nyulacska, ne búslakodj!

- Ki szólított meg? – kérdezte meglepődve.

- Én vagyok a kicsi egér. Segíteni akarok, hogy kiszabadulj a farkas rabságából.

- Ugyan, hogyan tudnál segíteni, hiszen olyan parányi vagy. Innen nincs menekvés. Előre látom szomorú sorsomat – mondta a Tapsifüles nyulacska lehangolóan.

De a kicsi egér nem hagyta annyiba.

- Igaz kicsi vagyok, de ügyetlen nem. Van nekem magamhoz való eszem. Ki tudom nyitni a kamra ajtaját, még ha száz lakattal zárták is be. Megvárjuk, amíg a farkas elalszik, és akkor segítek kiszabadulni. Ne félj semmit, csak bízzál bennem!

Sokáig kellett várniuk, mert nem jött álom a farkas szemére. Elmúlt már éjfél, amikor elpihent, és rá egy fertály órára olyan hangos horkolás hallatszott, hogy a rozoga viskó beleremegett.

Csak erre várt a kicsi egér. Villámgyorsan kinyitotta a kamra ajtaját, és mondta:

- Szabad az út Tapsifüles. Siess haza, édesanyád már aggódva vár!

Még az utat is megmutatta Tapsifüles nyulacskának, hogy merrefelé kell elindulnia, ha haza akar találni.

- Nagyon köszönöm a segítségedet kicsi egérke –hálálkodott könnyes szemmel a nyulacska – Hogyan háláljam meg ezt neked?

A kicsi egér elmosolyodott, és csak ennyit mondott:- Ezért nem várok köszönetet. Természetes, hogy segítünk egymáson, ha szükséges.

A Tapsifüles nyulacska elbúcsúzott a kicsi egértől, majd szaladni kezdett, hogy minél előbb kiérjen a sűrű erdőből, és újból édesanyja biztonságot adó karjai közt lehessen. Megfogadta, többé nem lesz engedetlen nyulacska, és nem kóricál el hazulról.

A nyuszi és a leleményes sün

 

  Egy magas domb tetején ült a hosszú fülű nyuszi.
 
-- Unatkozom, rettentően unatkozom. -- morogta magában.
 
Volt öt darab szép piros almája. Ide-oda guritgatta őket.
 
-- Akkor is unatkozom. -- mondta hangosan.
 
-- Én is ugyanezt mondom. -- szólalt meg mellette egy hang.
 
Odakapta a fejét a nyuszi, hogy kié ez a kijelentés.
 
Sün malacka volt az.
 
-- Szívesen játszom veled, de cserébe almát kérek. -- ajánlkozott unalom űzőnek a kis süni.
 
-- Nagyszerű! -- ugrott fel tapsifüles barátunk. -- Nagyszerű! Mind az öt almát neked adom, ha futásban le tudsz győzni.
 
-- Futásban? -- csodálkozott sünike, s lehorgasztotta a fejét. -- Oh, akkor én éhen maradok. Még reményem sincs, hogy enyém legyen ez a gyönyörű, mosolygós öt alma. De nem! Nem adom fel, többet ésszel, mint erővel! -- ragyogott fel az arca, mert eszébe jutott egy jó gondolat.
 
 
 
-- Igen futásban. -- mondta gőgösen a nyúl. -- Vagy te érsz be elsőnek a célba s tied az alma, vagy én leszek az első, ami biztos is, és akkor csak nagyokat nyelhetsz, de almát nem eszel.
 
-- Egye fene, fussunk versenyt. -- bólintott a sün malac. -- Az győz, aki elsőnek ér le a domb aljára.
 
-- Úgy, úgy! -- egyezett bele a nyuszi.
 
A sün is és a nyúl is beálltak egy-egy barázdába:
 
-- Rajt! -- kiáltották egyszerre, s usgyi nekilódultak.
 
Füleske akkora lendületet vett, hogy azon nyomban orra bukott. Alig tudott feltápászkodni. Szédelegve futott tovább.
 
Az okos süni összegömbölyödött, tüskéi puhán simultak testére, s szélsebesen gurult-gurult lefelé a lejtőn.
 
A nyuszi még fele úton sem volt, amikor meghallotta süni hangját:
 
-- Lent vagyok, győztem!
 
Csodálkozva nézett rá nyúl koma, de el kellett ismernie, hogy a kis sün legyőzte őt.
 
-- Te lettél az első, te nyertél, tied mind az öt almám. -- s odaadta a győztesnek az almát, aki jóízűen falatozni kezdte a megérdemelt jutalmat.
 
-- Máskor is szívesen játszom veled, ha unatkozol. -- mondta a még mindig csodálkozó Füleskének.
 

Nyuszi egyezséget köt

 

   Volt egyszer egy hosszú fülű, ugri-bugri nyulacska. Szomorúan, gondterhelten ült az erdőszéli réten és ráncolta homlokát.
 
-- Itt van mindjárt a húsvét -- mondta magában --, de nekem még egy darab tojásom sincs. Pedig a gyerekek tőlem várják, hogy nyuszi tojást tegyek az előre elkészített fészkekbe. Mi tévő legyek? -- sóhajtott fel bánatosan.
 
-- Miért éppen nekem kell hímes tojást készíteni, amikor mi nyulak nem is tudunk tojást tojni? No de ezen törjem buksi fejem, hisz ez így van, mióta világ a világ. Inkább azt okoskodjam ki, hogy honnan szerezzek minél előbb tojást.
 
Hát ahogy így morfondíroz magában, eszébe jutott valami. Akkorát ugrott örömében, hogy a lepkék és a méhek úgy megijedtek, hogy szétszórták az összegyűjtött virágport.
 
-- Eszembe jutott egy okos gondolat! -- kiáltotta nyuszi füles. -- Befutok a faluba, megkeresem tyúkanyót, és egyezséget kötök vele.
 
Azzal fel is kapta hamarjában a cipőjét és úgy futott a dombról le, hogy csak úgy porzott utána az út. Meg sem állt, míg a baromfi udvarhoz nem ért. Tyúkanyó pont ott kapirgált kakasával a szemétdombon, amikor rájuk köszönt illedelmesen a nyuszi:
 
-- Szép jó napot kívánok!
 
-- Adjon isten neked is Ugri Füles! Mi járatban vagy erre felé? -- kérdi tőle tyúkanyó.
 
-- Szeretnék veled egyezséget kötni. -- felelte a nyúl. -- Mindjárt itt a húsvét, tojás kellene. Tojjál nekem minden nap egy tojást, cserébe adok érte egy fej, szép friss káposztát. Kifestem színesre a tojásokat, és elviszem a gyerekeknek.
 
Beleegyezően bólintott tyúkanyó.
 
-- Egy feltétellel elfogadom az ajánlatod.
 
-- Mi legyen az? -- kérdezte nyuszi kíváncsian.
 
-- A feltételem az, hogy én is segíthessek neked festeni.
 
-- Boldogan elfogadom. -- kiáltott fel Tapsi. -- Áll az alku.
 
Úgy is volt. Attól fogva tyúkanyó minden nap tojt egy tojást. Nyuszikával kiültek a harmatos fűbe és szebbnél szebb hímes tojást festettek.
 
Húsvétig annyi készült el, hogy két talicska megtelt. Az egyik talicskát tyúkanyó tolta, a másikat a nyuszi. Így értek a faluba. Minden fészekbe jutott belőlük. A gyerekek nagyon megörültek.
 
-- Ilyen szép színes nyuszi tojás, eddig még soha nem volt a fészekben. -- mondogatták csodálkozva.
 
Nyuszika és tyúkanyó büszkék voltak és elhatározták, hogy ezután minden húsvétra közösen készítik a hímes tojásokat.
  

 

 

Boda Margit: Húsvét

Elindult két titye-totya,
Csupa pihe kicsi kacsa!
Sárga volt ruhácskájuk,
Friss, modern a frizurájuk.

Tavasz volt! Szép húsvét reggel,
Számoltak a vendégekkel.
Rendbe hoztak udvart, házat,
Sonkát főztek több mint százat!

Készült a sok hímes tojás,
Ajándéknak nem is kell más.
Kacsamama mosta, főzte,
Hápi fia festegette.

Várta őket sok-sok gyerek,
Vidám, ünneplő emberek.
Hímes-tojást osztogattak,
Közben jókat falatoztak.
Eljárták a kacsatáncot,
Imádták a vidámságot!
A kis „Hápi” dalolgatta,
Bárcsak mindig húsvét volna!

 

 

Zelk Zoltán: A három nyúl

 

(verses mese )

Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepében,

  három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek,

 

  ottan se ültek sokáig, talán csak egy félóráig. 

Amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek,

 

  egy szarka felettük szállott, s így kiáltott:

-Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak?

 

Úgy ültök ott, mint az urak!

  - Úgy, úgy bizony, mint az urak! -felelték a három nyulak.

 

  -Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk! 

Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni!

 

  -Csacsi szarka, nem elhitte? Repült is már, a hírt vitte, s buta róka is elhitte.

  De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka, mert a szarka így kiáltott: 

 

-Egy jegenye fölött szállok, mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe.

  Összebújva tanácskoznak.. Jaj, mekkora nyulak voltak!

 

  Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk!

  Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek!

 

  -Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka. 

Futott ki az erdőszélre, csak mielőbb odaérne!

 

  Hát amint ott futott, szaladt, szembe vele farkas haladt:

  - Szaladj te is, komám farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass!

 

  Az erdő közepén jártam, most is borsódzik a hátam,

  sosem láttam ilyen szörnyet, ottan ültek három szörnyek!

 

  Három nyúl volt, és akkora, fél méter is volt egy foga!

  Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak farkast esznek

 

  -No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett,

  a rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott!

 

  Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve.

  A medve így szólongatta: -Hová szaladsz, farkas koma?

 

  - Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted!

  Erdő közepében jártam, jaj, mit láttam, jaj, mit láttam!

 

  Három nyulak ottan ültek, éppen ebédre készültek.

  Akkora volt foguk, szájuk, kisegérke vagy hozzájuk!

 

  Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak medvét esznek!

  -Egyébre se volt már kedve, szaladni kezdett a medve.

 

  Elöl róka, hátul medve, közbül a farkas lihegve.

  Így szaladtak erdőszélre, szomszéd erdő közepébe. 

 

Szaporán szedték a lábuk, szellő se érjen utánuk. 

Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe.

 

  Nézi is őket nevetve: -Együtt róka, farkas, medve!?

  -No hiszen, csak ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél! 

 

Szaladj inkább te is erre! -kiáltott rája a medve.

  -Az erdőben három szörnyek, puska sem öli meg őket.

 

  Három nyulak, de akkorák, nem láttam még ilyen csodát!

  -Szedte lábát a vadász is, eldobta a puskáját is.

 

  Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza,

  csak ne falják fel a szörnyek, sohase vadászik többet.

 

  Ezalatt a nyusziházban, fűszálakból vetett ágyban

  három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben.

 

Tóth Anna: Húsvéti mese

Nyúl családnál sok a munka:
Takarítás, porolás.
Tojásért is menni kéne,
Hétfőn lesz a locsolás.

 

Pajtájából az egyik nyuszi
Kihúzza a szekeret,
Kerekeit megzsírozza,
Mivel nagyon nyekereg.

Igyekszik a tyúkanyóhoz
Erdőn át az ösvényen,
Vissza már csak lassan jöhet,
Mert a tojás törékeny.

 

Tyúkudvarhoz megérkezve
Rábéget egy bárányka:
– A tojások szétgurulnak,
Tegyed inkább ládákba.

Miközben a tapsifüles
Tojásokat pakolgat,
Kamrájában odahaza
Róka koma szagolgat.

 

Éhezik a friss tojásra.
Nem enne más egyebet,
S mérgében, hogy nem találja,
Ellopja az ecsetet.

Eliszkol az erdő felé.
Gödröt ás nagy hevesen,
Zsákmányát a mélybe dobja,
S földet túr rá sebesen.

 

Arra gondol a kis ravasz,
Övé lesz a sok tojás,
Ecset nélkül nincsen festés.
Elmarad a locsolás.

Eközben az ugrifüles
Hazatér a szekérrel,
S figyeli, hogy miről beszél
Családja az egérrel.

 

Megtudja, hogy róka koma
A pamacsát elvette,
Azon töri buksi fejét,

te.Mivel fessen helyet

Átsiet a lovacskához.
Nála van az ollója.
– Farkából, ha kicsit kérek,
Jó ecset lesz – gondolja.

 

Szívességet megköszöni.
Cérnát hoz, és botokat.
Ló farkából sikeresen
Készíti a bojtokat.

Pálcikából, ló szőréből
Ecset készül rengeteg,
Így az egész nyuszi család
Széken ülve festeget.

 

Végre eljött húsvét napja!
Eldugják a sok tojást.
Tudják, aki megtalálja,
Kezdheti a locsolást. 

L

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

Zelk Zoltán: A három nyúl

(verses mese )

 

Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepében,

  három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek,

  ottan se ültek sokáig, talán csak egy félóráig.  

Amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek,

  egy szarka felettük szállott, s így kiáltott:

-Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak?

Úgy ültök ott, mint az urak!

  - Úgy, úgy bizony, mint az urak! -felelték a három nyulak.

  -Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk!  

Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni!

  -Csacsi szarka, nem elhitte? Repült is már, a hírt vitte, s buta róka is elhitte.

  De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka, mert a szarka így kiáltott:  

-Egy jegenye fölött szállok, mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe.

  Összebújva tanácskoznak.. Jaj, mekkora nyulak voltak!

  Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk!

  Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek!

  -Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka.  

Futott ki az erdőszélre, csak mielőbb odaérne!

  Hát amint ott futott, szaladt, szembe vele farkas haladt:

  - Szaladj te is, komám farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass!

  Az erdő közepén jártam, most is borsódzik a hátam,

  sosem láttam ilyen szörnyet, ottan ültek három szörnyek!

  Három nyúl volt, és akkora, fél méter is volt egy foga!

  Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak farkast esznek

  -No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett,

  a rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott!

  Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve.

  A medve így szólongatta: -Hová szaladsz, farkas koma?

  - Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted!

  Erdő közepében jártam, jaj, mit láttam, jaj, mit láttam!

  Három nyulak ottan ültek, éppen ebédre készültek.

  Akkora volt foguk, szájuk, kisegérke vagy hozzájuk!

  Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak medvét esznek!

  -Egyébre se volt már kedve, szaladni kezdett a medve.

  Elöl róka, hátul medve, közbül a farkas lihegve.

  Így szaladtak erdőszélre, szomszéd erdő közepébe.  

Szaporán szedték a lábuk, szellő se érjen utánuk.  

Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe.

  Nézi is őket nevetve: -Együtt róka, farkas, medve!?

  -No hiszen, csak ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél!  

Szaladj inkább te is erre! -kiáltott rája a medve.

  -Az erdőben három szörnyek, puska sem öli meg őket.

  Három nyulak, de akkorák, nem láttam még ilyen csodát!

  -Szedte lábát a vadász is, eldobta a puskáját is.

  Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza,

  csak ne falják fel a szörnyek, sohase vadászik többet.

  Ezalatt a nyusziházban, fűszálakból vetett ágyban

  három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben.

 

0.008 mp