lap tetejére

 

 <><><><><><><><><><><><><>

 

Boldog névnapot! 

 

 

 <><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

 Oldalam bannere

 

<><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

Barátaim oldalai

 

 

<><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

 

<><><><><><><><><><><><><>


 

 

 

       

 

 

 

 

  

 

 

  

  

 

 

 

 

 

   

   

 

      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                              

 

   

 

 

 

  

 

    

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 

                                                 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

  

Mentovics Éva:Tavasztündér

        

Mentovics Éva: Tavasztündér

Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.


 

 
 

 

 

 
 
 
Benedek Elek: Erdő szélén
 
 
Szedtek ottan százféle virágot,
Azt csevegték: nagy ünnep lesz nálok.

Egész uton őket elkisértem,
Mig szépen az erdőből kiértem,
S a fa tövébe amikor leültek,
Én daloltam, ők elszenderültek.

Öreg bácsi, várd meg őket, kérlek,
Nemsokára mindkettő felébred.
Szép lassacskán haza mendegélnek,
Haza felé mondj nékik meséket."

Kis madárka szavát megfogadtam,
Ébredésig rájok várakoztam.
Aztán szépen haza mendegéltünk,
Egész uton nevettünk, meséltünk.
 
 
Gazdag Erzsi: Vers az óvodáról
 
Olyan ez az óvoda,
mint egy mese -palota
csupa dal, csupa vers
csupa játék.

Énekel itt valahány
kicsi fiú, kicsi lány.
Ha lehetne még,
én is ide járnék.
Óvó néni úgy szeretne:
anyám helyett anyám lenne
Sose sírnék, sose rínék,
Egész nap csak énekelnék.
 
Gazdag Erzsi: Csigabiga néne
 

 

Körülnézett háza táján
csigabiga néne.
"Közeledik már az ünnep,
meszelni is kéne!"

Meszet oltott egy csöbörben,
kimeszelte házát.
Olyan fehér, olyan tiszta,
nem találni párját.

Megbámulja, megcsodálja
egész erdő népe,
s háza előtt örvendezik
csigabiga néne.
 
Fütyörész egy pajkos
szélgyerek,
bolyhos barkaágak
lengenek,
ragadós rügyecskék
bomlanak,
pilleszoknyát szárít
déli nap.
Odafent egy felhő,
csöpp fodor,
égi réten árván
bandukol,
eltévedt a szélben,
pityereg,
könnye futó zápor,
lepereg.
Iszkol a sok hangya,
hazafut,
de mire elérnék
a kaput,
áprilisi zápor
el is áll,
jót nevet a huncut
napsugár!
Most az utca
Csupa sár, csupa sár,
Sári néni
kiabál, kiabál.
 
„Hallottad-e,
Te macska, te macska,
Vigyázzál
A talpadra, talpadra!”
 
Ám a macska,
Hiába, hiába:
beugrott a
szobába, szobába.
 
Sári néni
Kiabál, kiabál:
„Juj, a szobám
Csupa sár, csupa sár!”
 

Bartos Erika:

Kelepelő
Kelep-kelep, kéményünkön
kelepel a gólya.
Éhes már a fészekben a
négy gólyafióka.
Kelep-kelep gólyaszülők
vigyázzák a fészket,
etetik a fiókákat,
sorra mind a négyet.
Kelep-kelep, felnő a négy
pelyhes tollú jószág,
Várja már a gólyákat egy
napsütötte ország.
Kelep-kelep, itt van az ősz,
nekivágnak délnek,
visszatérnek tavasszal,
ha vége már a télnek!

 

 

Székely Magda: Kirándulás esőben

 

 

Letelepszünk a padra,
és megterít anyu,
van minden, tészta, alma,
sült hús meg savanyú.

Egyszerre csak zeng, elborul,
nagy felhő már az ég,
és csöppre csöpp kopogva hull,
pattog a buborék.

De nem áztunk meg a padon,
egy csöpp se hullt oda,
tetőtől talpig szárazon
értünk mégis haza,

mert egy esőkabátban,
az erdő közepén,
elfértünk mind a hárman,
apu, anyu meg én.

Andók Veronika: Tavasz van

Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupa sár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

 

Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.
Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak.
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

 

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát,
Barik születnek földre, égre;
Tavasz van, Tavasz, végre, végre!

Balla László: Fura vendég

Hogy ért ide
ilyen gyorsan?
Biztos
rolleren!
A rollere
percek alatt
itt és ott terem.
Azt kérditek,
hogy mi hajtja?
Napsugár-motor.
Csak egy kicsit
sok a terhe,
azért zakatol.
Sebesen jött,
villámgyorsan,
fürge rolleren.
Találd ki,
hogy mi van benne!
Ibolyaszag és
kilencféle
válogatott
madárcsicsergés.
Vígan csenget:
"El az útból!"
Űzi a telet...
Ki lehet
e fura vendég?
Hát a kikelet! 


Zelk Zoltán: A kis kertész

Kora reggel talpon vagyok,
kis kertembe kiszaladok,
várnak én rám a virágok,
rózsák, szegfűk, tulipánok.

 

Hogyha beszélni tudnának,
tán jó reggelt kívánnának,
hangos szóval köszönnének,
szomszéd kertnek, napnak, szélnek.
De én így is értem őket,
látom, milyen vígan nőnek,
látom milyen vígan élnek,
színnel, illattal beszélnek.

 

Este alusznak a fák is,
mind elalszik a virág is,
nincs paplanuk, nincs párnájuk,
mégis gyönyörű az álmuk.

Szúnyogh Sándor: Tavaszi dal

Repül ide, repül oda
ez a tarka lepke,
pereg erre, pereg arra
ez a békarokka.

 

Brekeg reggel, brekeg este
a leveli béka,
hull az eső, zúg a zápor,
zuhatagi módra.

 

Donkó László: Tavasz éke

Barka
bontó
napsugárka,
mézet gyűjtő
kis bogárka,
rügyfakasztó
boldog zápor,
csöpp levélke
almaágról,
fehér szirma
meggyvirágnak,
tavasz éke
a világnak.

 

 

Kányádi Sándor: Májusi szellő

 

 

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.
Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

Tóthárpád Ferenc: Anyucinak

 

Szedtem néked kis ibolyát,
szedtem gyöngyvirágot,
szivárvánnyal átkötöttem
ezt a nagy világot.

 

Masnijára napsugárral
aranyoztam nevedet,
gyöngybetűkkel hímeztem rá:
Éltessen a szeretet!

 

 

 

 

 

 

 

Kányádi Sándor: Májusi szellő   —   vers

Almavirággal 
futkos a szellő, 
akár egy kócos 
semmirekellő. 

Kócosnak kócos, 
de nem mihaszna, 
okot nem ád ő 
soha panaszra. 

Füttyöget olykor, 
mintha ő volna 
a kertek kedves 
sárgarigója. 

Meghintáztatja 
ágon a fészket, 
leszáll a földre: 
fűhegyen lépked. 

Illeg és billeg, 
s ha dolga nincsen, 
elüldögél egy 
kék nefelejcsen.

 
 

 

 

la fontaine: a tücsök és a hangya

Mit csinált a tücsök nyáron?

Csak muzsikált hét határon.

Aztán jött a tél a nyárra,

s fölkopott a koma álla.

 

Szomszédjában élt a hangya:

éhen ahhoz ment panaszra,

s arra kérte, egy kevéske

búzát adjon neki télre.

 

"Búzát? - szólt a hangya sógor. -

Már ez aztán sok a jóból!

Tél elején sincs búzád már?

Hát a nyáron mit csináltál?"

 

"Mit csináltam? Kérem szépen 

muzsikáltam - szólt szerényen

tücsök mester. - Aki kérte,

nótát húztam a fülébe."

 

"Nótát húztál, ebugatta?

Nohát akkor - szólt a hangya -

járd el hozzá most a táncot!

Jó mulatságot kívánok." 

   

 

 

Jean de La Fontaine: A róka és a gólya

 

Meghívta a gólyát a róka egyszer
ebédre,
s egy lapos tányért tett, színig levessel,
elébe.
A gólya éhes volt, de hosszú csőre
miatt egy jóízű kortyot belőle
nem ehetett.
A róka nézte, falt és nevetett.

Aztán a gólya másnap visszahívta
a rókát.
Palackban gőzölgött a sokféle ritka 
finomság.
A róka éhes volt, de csak szagolta
az ételt: nem fért a palackba az orra.
Éhen maradt,
s a gólyáé lett a sok finom falat.

A lakoma végén, mikor fölálltak:
„Remélem - 
szólt a gólya -, éppoly jónak találtad
ebédem,
mint én tegnap a tiédet, barátom;
konyhádon tanult főzni a szakácsom."
A róka csak
nézett, s korgó gyomorral elszaladt."

 

Várnai Zseni: Orgona


Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!

Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,
már csak éppen május elsejére várok,
s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,
s orgonaillatom a világra ontom...

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és lebegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le már engem,
s légy boldog te világ!
Légy boldog te világ!

 

Szuhanics Albert - A lusta villamos

 


Reggel indul sok villamos,
Vidáman jönnek ők,
Oly frissen futnak sínjükön,
vígan csilingelők.

Vártok reánk, ti utasok,
futunk és itt vagyunk.
Még harmatoznak sínjeink,
de máris indulunk...
Reggel indul sok villamos,
Vidáman jönnek ők,
Oly frissen futnak sínjükön,
vígan csilingelők.

Vártok reánk, ti utasok,
futunk és itt vagyunk.
Még harmatoznak sínjeink,
de máris indulunk...

Volt egy lusta villamos,
ki daccal ébredt fel.
Nem törődött utassal,
sem menetrenddel.

Ő kényelmesen szundikált,
míg a többi sínre szállt.
Úgy döntött, hogy még pihen
és semmit nem csinált.

Kelj fel lusta villamos,
hasadra süt a nap!
Minden társad sínen fut
a fénylő ég alatt...

Várnak rád az emberek
sír a sok gyerek.
Ki iskolába nem jut el,
és ezért kesereg.

Kelj fel lusta villamos,
még odaérkezhetsz!
Ha gyorsan kifutsz síneden,
lásd Jancsi pityereg...

Ne sírj Jancsi, már indulok,
még nyújtózkodni jó!
Úgy szállok majd veletek,
mint egy űrhajó!

Íme meg is érkeztünk,
nyolc óra sincs még...
Kiszállás, hát gyerekek,
az óra kezdődjék!

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

0.02 mp