lap tetejére

 

 <><><><><><><><><><><><><>

 

Boldog névnapot! 

 

 

 <><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

 Oldalam bannere

 

<><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

Barátaim oldalai

 

 

<><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

 

<><><><><><><><><><><><><>


 

 

 

       

 

 

 

 

  

 

 

  

  

 

 

 

 

 

   

   

 

      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                              

 

   

 

 

 

  

 

    

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 

                                                 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

  

Mese a Mikulásról

 

 

Veres Miklós:Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja – mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.
Csengõje a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.
Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.
Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra –
Elolvadna palotája.
Megriadna és tova –
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.
Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.
Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengõ hópehely.
Csengõjüket fenyõk rázzák,
Telis-teli cipõd, csizmád.

 

 

Mentovics Éva: Meglesem a Télapót

Csipkebundát ölt magára
hajnalra a táj.
Szél borzolta fellegekből
hódara szitál.

 

Ablakomra jégvirágot
varázsol a szél.
Ősz szakállú Télapó is
hosszú útra kél. 

Hóbuckákon száll a szánja
gyorsan, sebesen.
Ha kibírom ébren addig,
biztos meglesem.

 

 

Bódai-Soós Judit: Ajándék újra

 

Megjött a Mikulás.
Mit hozott? Mit cipel?
Mi van a zsákjában?
Ajándék ezrivel?

 

Nézzük meg, bontsuk ki!
Ne várjunk reggelig!
Hátha a zsákocska
még egyszer megtelik.
Lesz benne megint csak
sok finom édesség,
kis játék, nagy játék –
gyereknek ékesség.

 

Az öreg Mikulás
azt mondja: kívánjunk,
eljön majd jövőre,
s teljesül a vágyunk.

Tóthárpád Ferenc: Mikulás a parkban

 

Mindenki ünnepel! Mi is ünnepelünk?!
Mikulás a parkban megpihen-e velünk?

 

Megáll itt a téren, vagy csak csenget egyet?
Siet, vagy a tűznél meg is melegedhet?
Elmondhatom néki,
vágyam milyen régi?
Nem beszéltem vele
álló esztendeje!

 

A múlt évben sem jött! Tudja, mire kértem?
Írtam neki lapot, még az elmúlt télen!
Küldtem levelet is,
súgtam ezerszer is
anyukámhoz bújva,
minden este újra

 

s újra: „Nem kell cukor, édes csokoládé,
csak egy apró mosoly: az Édesanyámé!
Ne gondoljon arra…!
Van fenyő a parkba’…
Lelkünk legyen újra
Jézus birodalma!”

Pataki Edit: Vén Mikulás

Itt csupa jég a világ,
hóba fagyott a faág.
Zsákkal a vén Mikulás
járja az utca sorát,
lépked a mély havon át.

 

Néki ma nincs akadály,
rá gyerekek hada vár...
Hívja a lelkesedés,
víg zeneszó, csevegés,
hozza a meglepetést.

Osvát Erzsébet: Jön a Télapó


Puha pihe pilingél,
Megpihen a fán,
Csilingelve, csengve
Közeleg egy szán.

 

Tornyos kucsmájában
Télapó ül benne,
Arca, orra piros,
Mintha festve lenne
Huncut hópelyhecskék
Bajuszára szállnak,
Kacagva-nevetve
Hinta-palintáznak.

 

Télapó szánkóján
Sok-sok fenyőfácska,
A szánon meg ott van
Ezerzsebű zsákja.
Mi van a zsebekben?
Megsúgom tinéktek
Szebbnél szebb ajándék
A jó gyerekeknek.

A mikulás leves.
Hol volt hol nem volt egyszer egy nagy nagy kerek erdő.
Ebben az erdőben lakott eg picike kis nyulacska.
Elöbújt a nyuszi fészekből, és eleség után indult az erdőbe mert csak pár káposzta levele volt otthon.
A nagy hóban kapirgált, keresgélt szimatolt. De ahelyett ,hogy finom répa ,vagy széna illatot érzett volna ,füst szagát érezte.
-Jajj, csak nem tűz van az erdőben?- ilyedt meg a nyuszika.
Futott arra ahonnét a füst szagát érezte.
Szerencsére nem égett az erdő ,hanem a tisztás közepén barna mackó serénykedett.
Eltakarította a havat, és épp vastagabb ágakat rakott a pislákoló tűzre.
A nyuszika közelebb ment, és kíváncsian kérdezte a mackót.
-Miért gyújtottál tüzet macika?
-Mert ,ma este érkezik a mikulás! Bizonyára fázik a nagy hidegben, a tűznél megmelegítheti majd a kezét. És készítünk neki finom mikulás levest is.Finom forró levessel kedveskedünk a Mikulásnak!
-Én is hozok a mikulás levesbe egy kis káposzta levelet!
-Jól van nyuszika, utközben szólj az egérkének, a mókuskának és az őzikének ők is jöjjenek el, együtt várjuk a ma este a Mikulást.
Jó! De a kis rókának, és a kis farkasnak ne szóljunk ,mert ők nem tudnak hozni semmit a Mikulás levesbe.
-De Őket is elhívjuk, mert ma együtt szeretetben várjuk a Mikulást!
Kis idő mulva, nagy sürgés forgás volt a a tisztáson. Illatozott a Mikulás leves.
A kis mókus fenyőmagot, az egérke búzát, az őzike karalábét hozott a levesbe.
A kisróka és a kisfarkas tüzifát gyűjtögettek az erdőben.
Mikorra elkészült a leves, besötétedett. Körül ülték a tüzet és halkan énekeltek, várták a Mikulást.
Egyszer aztán csilingelő kis csengő szólalt meg mögöttük. A Mikulás érkezett hozzájuk.
Nagyörömmel fogadták közel ültették a pattogó tüzhöz, hogy megmelegíthesse a kezét, és a finom Mikuláslevessel kínálták a vendéget.
A Mikulás bácsi ,hálából sok ajándékkal kedveskedett a kis állatoknak, majd elköszönt hiszen sok kis gyerek várta az ajándékot.
Az erdő lakói sokáig integettek a Mikulásnak. Késő estig együtt ültek a tüz körül, szeretetben békességben...

Tóth Anna: Télapó

 

Erdő szélén áll egy kunyhó,
ezüstösen csillogó,
öreg bácsi lakik benne,
úgy hívják, hogy Télapó.

Sürög-forog reggel óta,
várják már a gyerekek,
zsákjában van ajándéka,
szívében a szeretet.

Alkonyatkor csilingelve
útnak indul szánkóján
ablakokban kis cipőcskék
tündökölnek, bárhol jár.

Hogyha alszol, s ajándékot
visz neked a Télapó,
betakar, ha ágyacskádról
lecsúszott a takaró.

 

Donászy Magda: Télapó érkezése


1. Megérkeztem Tél országból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
hová sosem ér a nyár.

 

2. Ott van az én széllel-bélelt,
hóból épült palotám.
A kemény fagy jégvirágot
zúzmaráz az ablakán.
Van egy kicsiny toronyszobám.
Benne furcsa műszerek.
Világhírű messzelátóm
jég-üvegén hókeret.
Ha én abba betekintek,
-higgyétek el nem csoda-
akármilyen messze laktok,
mégis ellátok oda.
3. Hol, mit láttam, nagy könyvembe
minden este beírom.
Megtelt könyvem sok-sok lapja,
elfogyott a papírom.
Tudjátok, hogy rádiómnak
a világon párja nincs?
Csönddel bélelt palotámban
valóságos drága kincs.
Ha gyermekek énekelnek,
a szívemhez szól a dal,
s úgy érzem, hogy nem vagyok vén,
hanem újra fiatal.

 

4. Tip-top, tip-top! Körbejárok
az üveghegy tetején,
amikor a messzeségből
víg dalotok száll felém.
Ha a táncban elfáradtam,
megpödröm a bajuszom,
bebújok a hóágyamba,
nyújtózkodom, aluszom.
Mikor aztán felébredek,
ajándékot keresek
Piros almát, aranydiót,
feketemák-szemeket.
5. Feneketlen zsákom mélyin
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!
Kedvetekért jövőre is
telitömöm zsákomat,
ezer évig megtartom még
ezt a jó szokásomat.
Búcsúzóul daloljatok.
Integessen kezetek.
Hó szarvasom az udvaron
pihenhetett eleget.

 

6. Holnap már a mesehegyről
tekint ide Télapó!
Küldjek erre hófelhőket?
Örültök, ha hull a hó?
Frissen esett pihe hóban
hó csatázni sem tilos.
Attól lesz majd jobb az étvágy,
s az arcotok szép piros.
Na most rajta! Repülj
szánom!
Hó szarvasom! Hoppla-hopp!
Kisgyerekek jó étvágyat,
mindenkinek jó napot! 

 

Szent Miklós a hulló hóban

Szent Miklós a hulló hóban puttonyával körbejár.
Bekopogtat minden házba, minden szegényt megtalál.
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét.

 

Ajándékát hátán hordja, szíve csupa szeretet.
Sose nézi, jó vagy, rossz vagy? Szeret minden gyereket.
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét.

Ajándéka nem az arany, nem is hamis földi kincs.
Szeretetet, víg örömet, olyat hoz, mi nekünk nincs!
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét.

 

Ezen a szép téli estén kövessük a példáját,
vidám, boldog nevetéssel ünnepeljük Mikulást.
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét. 

 Bibor Kata: Mikulás váró 

Várunk Kedves Mikulás,
Nagy szakállad zúzmarás

 

Lappföldről jössz Télapó,
Ruhádon még ott a hó

Meleg kabát melenget,
Zsákod nehéz, cipeled

 

Vajon, mit rejt a batyud?
Ajándékba mit kapok?

Kértem autót, szép babát.
Jó voltam egy éven át.

 

Virgácsot én nem kérek,
Nem voltam én rossz gyerek.

Cserébe mit adhatok?
Énekelek, szavalok...

 

Elmondok egy versikét
Örülj Te is! Ugye szép?

Csizmámat kipucolom,
Ablakomba kirakom.

 

Éjszaka Te megtöltöd,
Finomsággal kitömöd.

Ajándékod, de csodás!
Szeretünk mi Mikulás


 

 

Bartócz Ilona: Jön a Mikulás!

Azon a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az erdőszélen, a kopasz bokrok mentén, és éppen arra gondolt, hogy egy csöppet sem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul, hogy rejtőzködnie kell. A hó világos volt, a Nyuszi gondolatai meg sötétek. Egyszercsak zajt hallott, megállt, hegyezte a két tapsifülét.
- Mi ez a zaj? Valami pattog... Beleszimatolt a levegőbe: füstöt érzett. Egy kicsit félt a Nyuszi, de kíváncsisága legyőzte a félelmet, s indult arrafelé, ahonnan a zajt hallotta. Egy vén tölgyfa alá ért. A tölgyfa alatt Barna Mackó szorgoskodott, tüzet rakott éppen, pattogtak a tűzre rakott száraz gallyak, vékony kis füstcsík szállt a magasba.
- Jó napot, Barna Mackó! - köszönt a Nyuszi. - Látom, tüzet raksz. Minek az a tűz?
- Jó napot, Nyuszi! Hogy minek a tűz? Ma este jön a Mikulás, remélem, ajándékot is hoz majd. Lehet, hogy fázni fog a lába, gondoltam, hadd melegítse meg a tűznél... És ha már ég a tűz, főzök neki egy kis levest. Mondd csak, nem adnál a Mikulás-levesbe egy-két káposztalevélkét?
- Szíves örömest - mondta a Nyuszi -, hazaszaladok érte!
Ugrott a Nyuszi, futott a káposztalevélért. Mire visszatért a tölgyfa alá, fényesen égett a tűz, és Barna Mackó mellett Mókus ugrándozott.
- Én makkocskát hoztam a Mikulás-levesbe! - kiáltotta, mikor meglátta Nyuszit. - Nagyon finom lesz ez a leves!
- Magam is úgy gondolom - mondta a Nyuszi, és beledobta a káposztaleveleket a csuporba, melyet Barna Mackó a tűz fölé akasztott.
- Szóljunk az Őzikének is! Mókus, ugrándozz el Őzikéért!
Mókus fürgén pattant, ugrott egyik ágról a másikra, és hamarosan visszatért Őzikével
- Illatos füvecskét hoztam a Mikulás-levesbe! - mondta Őzike. - A Kisróka még nincs itt?
- A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás-leveshez - morgott Nyuszi. - Ne is hívjuk ide!
- De bizony idehívjuk! - mordult föl Barna Mackó.
- Idehívunk mindenkit az erdőből is, a mezőről is, akár tud hozni valamit a Mikulás-levesbe, akár nem! Meghívjuk Kisrókát, Mezei Egeret, Kisfarkast, Kismadarat; bízd csak rám, Nyuszi, tudom én, hogy a Mikulás még a meleg levesnél is jobban szereti, ha együtt várunk rá itt a tűz körül!
Nyuszi megbillentette a bal fülét:
- Ahogy akarod, Barna Mackó! Te raktad a tüzet, te kavarod a levest, te hívd meg a vendégeket is.
Az erdei apróságok hamarosan mind megérkeztek: Egérke búzát hozott a Mikulás-levesbe, Kismadár fenyőmagot, Kisróka és Kisfarkas meg sok-sok száraz gallyat gyűjtött, hogy minél fényesebben égjen a tűz.
És a fényes tűz körül ülve akkor este együtt várták a Mikulást.

 

Indul már a Mikulás

RózsaSchvalm Rózsa: Indul már a Mikulás 

Fenn a havas északról,
Indul már a Mikulás.
Vörös palást a vállán,
Fehér hó rőt szakállán.

 

Fején piros süveg van,
Nehéz puttony a hátán.
Szánja tél jegén suhan,
Még hosszú, nagy út vár rá.

Repül a szán sietve,
Hisz várják a gyerekek!
Mert nehéz puttonyában,
Sok - sok ajándékot rejt.

 

Mikor leszáll az este,
S eljön az éj sötétje,
Minden ablakra felnéz,
Talál-e, ott cipőcskét.

Minden szorgos jó gyerek,
Cipőjét kipucolta.
Aki lusta, rossz gyerek,
Az, sárosan kirakta.

 

Ha tiszta a cipőcske,
Ajándékot tesz bele.
Kinek sáros a cipője,
Csak virgácsot lel benne

 

Zelk Zoltán: Csendes este

Csendes este, téli este,
halkan hull a hó.
Csendes utcán, havas utcán
siklik egy szánkó.

 

Itt egy ablak, ott egy ablak,
halkan kinyílik.
Kis cipőbe, nagy csizmába,
ajándék hullik.

Reggel a sok gyermek szeme
csupa csillogás.
Vígan mondják: "Itt járt a jó Mikulás


  Gazdag Erzsi: Megjött a télapó


"Szánon jött.
A hegyeken fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón vizilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát küldött az ősz néni.
Pirosszemű mókusok mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron.Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd, dúskálhatsz a jóban."

Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó?


,,Honnan jöttél Télapó?
Hó országból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.

 

Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.

Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
" úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad. "

 

Meseország (világos)
Hó országgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.

Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.
A Mikulás gyorsan el jő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját" 

Donászy Magda: Télapóka, öreg bácsi


"Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.

 

Miklós-napkor minden évben
tele tömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkázik az úton át"

Mentovics Éva: Télapó az oviban

"Tavaly télen az oviban
nálunk járt a Télapó.
Arca kedves és mosolygós,
haja fehér, mint a hó.

 

Egymás után minden ovis
a térdére ülhetett.
Nagyon meg voltunk hatódva,
s úgy mondtuk a verseket.

Télapóka mesélt nekünk,
s készült rólunk egy fotó.
Mivel nekem nagyon kedves,
szobám falán látható.

 

 

Amikor a képre nézek
eszembe jut, mit mondott:
- Egy év múlva újra jövök,
s hozok nektek csomagot.

Eltelt egy év, december van,
s készülünk az oviban:
verseket és dalt tanulunk,
s előadjuk majd vígan.

 

Ha betoppan, dallal várjuk
kedves öreg Télapót.
Reméljük, hogy úgy, mint tavaly,
most is hoz majd minden jót."

Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is ti néktek most
színigazat mondok.

 

Így kezdte a hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog õ
egész télen állni,
õ lesz az első hóember,
ki megtanul járni.

Ennyit gondolt a hóember
egy szóval se többet,
s indulna már, mikor hallja,
jó estét köszönnek,
õ is köszön, õ is mondja:
"Jó estét kívánok!"
s látja, hogy egy piros csizmás
öreg ember áll ott.

 

"Jó, hogy jöttél, öregember,
épp ebben a percben
gondoltam, hogy útra kelek,
induljunk hát ketten.
Látom, nagyon öreg lehetsz,
fehér a szakállad,
Lehet, hogy a világot már
kétszer is bejártad."

"Körül bizony kétszer, százszor
és még százezerszer-
feleli nagy nevetve a
piros ruhás ember-,
de nem gyalog, úgy nem győzném,
hanem szánon járok-
úgy nézzél rám, te hóember,
a Télapót látod!"

 

Így történt, hogy akkor este-
-látta aki látta-
együtt szállt fel a hóember
s Télapó a szánra,
együtt vittek ajándékot
házról házra járva,
míg csak üres nem lett végül
a Télapó zsákja.

Ahány házba csak bementek,
ahányból kijöttek,
lett a répaorrú vándor
egyre-egyre könnyebb,
várták őket minden házban
kályhával, meleggel,
így olvadt el reggelre az
útra kelt hóember!

 


 

 


 

 

 

 

 

 

 

0.04 mp