lap tetejére

 

 <><><><><><><><><><><><><>

 

Boldog névnapot! 

 

 

 <><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

 Oldalam bannere

 

<><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

Barátaim oldalai

 

 

<><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

<><><><><><><><><><><><><>

 

<><><><><><><><><><><><><>


 

 

 

       

 

 

 

 

  

 

 

  

  

 

 

 

 

 

   

   

 

      

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                              

 

   

 

 

 

  

 

    

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 

                                                 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

  

Nyújtózik a hóvirág

 

 

 

Versek a hóvirágról

 

 

 

Osváth Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág

 

 

 

Nap kergeti a telet.


Hancúroznak friss szelek.

Nyelvecskéjével a fű

tavaszt kóstol:

-jóízű!

Bimbót bont a barka már.

A hóvirág? Ő sem vár.

Hosszú volt a tél nagyon.

Jót nyújtózik a napon.

 

 

 Gyurcsó István: Fehér ruhás hóvirág
 

Csingiling, csingiling,

enyém most a szó,

lehet körülöttem

akármennyi hó.

 

Én vagyok az első

tavaszi virág,

játszik a szél, játszik,

köszönt a világ

 
 
 
 
Gazdag Erzsi: A hóvirág éneke
 
Kinyílott a hóvirág,
Vidámabb lett a világ …
Itt a tavasz, megy a tél,
Kis magban a csíra kél.
Szikrázik a napsugár,
Nyakát nyújtja a gúnár,
Táncot jár a víz fodra,
Tavaszi szél forgatja.
Itt a tavasz, gyerekek,
Kacagnak a verebek.
 
 
 
 
 
 
Bornemissza Endre: Hóvirág-köszöntő
 
Köszöntelek, hóvirág,
telet űző kisvirág.
Hópadkára könyökölsz,
hófehérben tündökölsz.
Figyeled, kék-e az ég,
s szól-e már a nyitnikék?
Érzed azt, hogy nyitni kell,
föld mélyéről jött a jel:
készülődik valami:
a tavasz szívdobogását
föld szagából, szél szavából,
a levegő illatából
érezni és hallani.
                     
Osvát Erzsébet: Rigó rikkant az ágról
 
Énekkar a javából!
Rigó rikkant az ágról.
Fölvidul a föld, az ég.
Felesel egy Nyitnikék.
A barackfa hallgatja,
Szelíden szól:- Te csacska
- nyitni kék!-, mért kiáltod?
Virágruhám nem látod?
Nefelejcsek kék szemét
nem is vetted észre még?
Sárgahajú pitypang ezre,
nézd, hogy nevet a szemedbe!
Mért fújod hát:- nyitni kék?
Kinyitottunk már mi rég!
 
 
 
 
Veress Zoltán: Hencegő
 
Kotlós körül pihetollú
tegnapköltött kis csibék-
még gyengécskék, még butácskák,
mert hisz igen kicsikék.
 
Csak az egyik bátrabb köztük,
peckesen jár, s így pityeg,
- Tegnap óta nagyot nőttem,
még ha nem is hiszitek!
 
Több pihém van, mint tegnap,
csőröm, karmom vaskosabb;
meglátjátok, milyen hetyke
kakas leszek maholnap…
 
De ez semmi-néz az égre-
amellett, hogy mi leszek,
ha ebből a hatalmas, kék
tojásból is kikelek!
     
 
 
 
Mentovics Éva: Tavasztündér
 
 
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra 
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával 
elaltatom a telet.
Faágakra rásuhintva 
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok, 
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már 
ott virít a kikelet.
 
 
Romhányi József: A bűnbánó elefánt 

Az elefánt elmélázva
a tópartra kocogott,
és nem vette észre lent a
fűben a kis pocokot.
Szerencsére agyon mégsem taposta,
csak az egyik lábikóját
egyengette laposra.
- Ej, de bánt, ej, de bánt! -
sopánkodott az elefánt.
- Hogy sajnállak, szegényke!
Büntetésül te most tízszer
ráhághatsz az enyémre!"
 
 
 
Arvid Lydecken: Gyerekek dala
 
 
Olvass nekünk, édesanya, 
valami nagyon szépet, 
hőstettekről, csillagokról, 
kék szigetről meséket. 

Mesélj nekünk a folyókról, 
mik messze kanyarognak, 
tündéres áfonyás dombról
s boldogságról hosszan!

Mesélj, miről dalol a madár, 
miről zúgnak a nyírfák, 
miért szálldos
a virághoz
a lepke, mondd el titkát. 
 


Olvass nekünk, édesanya, 
míg nem növünk nagyra. 
Örömet így mi is szerzünk
esténkint, ha összejövünk, 
majd neked felolvasva.
 
 
 
 
 
Kassák Lajos: Testvérkék
 
 
Barna dombon
zöld berek,
kószál benne
két gyerek.

Egyik neve
Pannika
másiké meg
Jancsika.

Málnát szednek,
zöld diót,
sose láttak
ennyi jót.


Csellengnének
estelig,
de a zsákjuk
megtelik.

Anyu is már
vár rájuk,
megveti a
kiságyuk.

Szalmán innen,
szénán túl,
szemecskéjük
lezárul.
                                   

Ringó hátán
egy halnak,
álomföldre
utaznak.
 
 
 
A MEDVE TÖPRENGÉSE
 
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
- Kibujás vagy bebujás?
Ez a gondom óriás!
 
Ha kibujok, vacogok,
ha bebujok, hortyogok;
ha kibujok, jót eszem,
ha bebujok, éhezem.
 
 
Barlangból kinézzek-e?
fák közt szétfürkésszek-e?
lesz-e málna, odu-méz?
ez a kérdés de nehéz!

 

Kicsi őz

 

 
Kicsi őz, fuss ide,
a gyep itt szép üde,
takaró vállamon,
a felét rád adom.
 
 
Gyere már, őzike,
a mező szélire,
velem itt elleszel,
a vadász nincs közel.

 

 

 

A kutya-tár

 
Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülü Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!
 
Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek öt forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!
 

 

Móra Ferenc:A veréb


Havas eső veri,
Fagyos szél cibálja,
Fel-felborzolódik
Tépett tollruhája.
Éhesen didereg
Jeges tetők felett - 
Szánjátok, gyerekek,
Szegény kis verebet!

Ha szórtok a hóra
Morzsát, magot neki,
Parányi kis szívét
Az öröm megteli.
Tündöklő kis szeme
Oly hálásan nevet - 
Szeressétek szegény
Bohó kis verebet!

Déli verőfénybe
Ő is elmehetne,
Terített asztalnál
Ő is elmehetne,
Terített asztalnál
Ő is telelhetne.
De inkább nyomorog
Itt, ahol született - 
Példának vegyétek
 

 

 

Uzsgyé! Apja nem látja,
elindul a világba.
 
Szellő-szekér arra jár.
Kocsisára kiabál:
 
"Jó lenne, ha felvennél,
s egy faluig elvinnél!"
 
"Egy faluig? Kettőig!
Elviszlek a felhőkig!"
 
A felhőkig elvitte,
s az egyikre letette.
 
 
 
 

Kassák Lajos:Békalány

 
Barkafürtön lóg a béka,
Brekeg király ivadéka.
Zöld a háta,
iksz a lába,
bús szerelmét furulyázza.

Más se tudná némán tűrni,
örökké a parton sülni,
vízben ázni, 
mindig várni,
jöjjön érte egy királyfi.

Valahol egy kristálykastély,
híreket hord onnan a szél,
ha lehetne,
oda menne:
koronája gyöngyház lenne.
 
 
 

Egérbál

 
 
 
Farsangolnak az egerek.
Máma este táncba mennek.
Egér úrfi, egér lány
Ugrándozik mindahány.

A lábukon kis cipellő.
A nyakukon selyemkendő.
Ihaj-tyuhaj mulatnak.
Ide-oda szaladnak.

Cini-cene szól a zene,
Nélküle tánc, hogy is lenne?
Egyik bunda hegedül.
A nagy dob is megperdül.

Enni-inni is van bőven.
Nem vagyunk ám a nagy böjtben.
Kenyérmorzsa, papiros,
Sajthéj is van, jó zsíros.

Jaj mi lett a nóta vége,
Bús sors várt a sok vendégre.
Egérszagra a cica
Kamrába toppant biz'a.

Már előre nyalja száját,
Élvezi a lakomáját:
Egérhad egy perc alatt
Jobbra-balra szétszaladt.
 
 
 

Fecske Csaba: A nagymamánál

A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
tesz-vesz szaporán.
Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat,
a sokadik kezével
kinyitja a tehénen a csapot,
s a tehénből máris
friss, meleg tej csobog.
A nagymamánál jó,
mert ott van a nagypapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza.
 

Drégely László: Itt a tavasz!

Víg a kedvem

Kint a réten,

Táncot járva

Egyszerre nézem

Fejem felett

Fenn az égen

Madár dalol

Jaj, de szépen,

Dala elszáll

Messze- messze,

Egészen a

Fellegekbe.

Kerekecske,

Dombocska,

Kisütött a napocska

Felhő mögül kandikál

Itt a tavasz,

Ébredj már!
 
 
 
 

Benei Zsuzsa: Tavasz

 Gyere, kicsi lepke,

szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra –
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.

                                
                  
 

Ibolya

 

Nem vagyok szép, mint a rózsa,

nemes, mint a tulipán,

nagy sem, mint a napraforgó,

észre sem vesznek talán.

Ám szerény kis ibolyaként

néked örömöt adok,

neked, másnak, mindenkinek

mindig adni akarok.

 
 
 
 
 
 

 

0.012 mp